Ma, a pszichiátriai intézményekben feltárt évtizedes visszaélések és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által a román állam ellen hozott többszörös ítéletek után a mentális egészségügyi rendszer továbbra is megrekedt az időben, a kórházakra összpontosítva, nem pedig a betegre és a közösségre – állítja a Snoop a romániai mentális egészségügyi rendszert elemző sorozat első cikkében.
2004. február 20-án este Valentin Câmpeanu, egy 18 éves, család nélküli, születése óta állami gondozás alatt álló fiatalember a Dolj megyei Poiana Mare szigorúan őrzött pszichiátriai kórházban halt meg. Fél nappal korábban a Center for Legal Resources (CRJ) nevű non-profit szervezet egy csapata előre be nem jelentett látogatást tett a kórházban, ahol több száz mentális vagy értelmi fogyatékos személyt ápoltak. Georgiana Pascu, a CRJ programvezetője és kollégái azt kérték, hogy a kórház minden szobáját láthassák. Ragaszkodtak hozzá, hogy a személyzet nyissa ki az egyik szobát, amelyről azt állították, hogy bútorok tárolására szolgál. A fűtetlen szobában egyedül találták Valentint, egy ágynemű nélküli ágyban, mindössze egy pizsamafelsőben.
Képtelen volt egyedül táplálkozni vagy WC-re menni, ám a kórházi személyzet nem volt hajlandó etetni vagy átöltöztetni. Attól féltek, hogy elkapja a HIV-fertőzést, mivel a fiú HIV-pozitív volt.
A fiatalember 1985. szeptember 15-én született. Apja ismeretlen volt, édesanyja pedig születésekor elhagyta. Élete első öt évét egy árvaházban töltötte. Valentinról 1990-ben megállapították, hogy HIV-pozitív, később pedig az orvosok ‘súlyos szellemi fogyatékosságot’ is diagnosztizáltak nála. Ezután egyik intézetből a másikba vitték, és ebben az időszakban HIV-vel kapcsolatos betegségek alakultak ki nála, többek között tuberkulózis, hepatitis és tüdőgyulladás.
Egyik intézményből a másikba keveredve
Valentin élete utolsó 17 napját azzal töltötte, hogy négyszer átszállították három intézmény között, amelyek nem akartak gondoskodni róla: a Elhelyezési Központ No. 7. Craiovában, ahol 18 éves koráig élt, a Cetate szociál-orvosi egység és a Poiana Mare Pszichiátriai Kórház között. Az átszállítások döntéseit anélkül hozták meg, hogy konzultáltak volna vele, nem kérték ki a véleményét, és nem biztosítottak számára jogi képviseletet.
2004. február 3-án, amikor először érkezett a Cetate kórházba, az átszállítási jelentés szerint a ‘pszichés és szomatikus leépülés’ előrehaladott állapotában volt. Szakadt tréningruhába öltözve, alsónemű és cipő nélkül, Valentin 45 kilogrammot nyomott, 1,68 méteres magassága mellett. Antiretrovirális gyógyszerek nélkül és az egészségi állapotára vonatkozó információk nélkül szállították át.
Egy héttel a halála előtt a fiatalembert a Cetate-ból a Poiana Mare Kórházba szállították át ‘hiperagresszivitása’ miatt. Olyan pszichiátriai osztályra érkezett, ahol nem volt pszichiáter. Február 19-én abbahagyta az evést, és nem volt hajlandó bevenni a gyógyszereit.
Halála után a hatóságoknak törvényszéki boncolást kellett volna végezniük. Ezt törvény írta elő minden pszichiátriai kórházban bekövetkező halálesetnél. A kórház azonban nem követte az eljárást, arra hivatkozva, hogy a haláleset ‘nem tekinthető gyanúsnak, tekintettel a beteg két súlyos betegségére’ (szellemi fogyatékosság és HIV-fertőzés).
Georgiana Pascu és kollégái a Jogi Források Központjánál Valentin nevében megpróbálták az államot felelősségre vonni, és elérni, hogy több tízezer mentális, pszichológiai vagy fizikai fogyatékossággal élő emberrel akik intézményekben élnek, megfelelő bánásmódban részesüljenek Románia-szerte.
‘Közel nyolc év romániai bírósági eljárás után’ az EJEB elé vitték Valentin ügyét – magyarázza Georgiana. Valentin 18 éves koráig a megyei tanács elnökének gyámsága alatt állt. Amikor nagykorúvá vált, új gyámot vagy más védőintézkedést kellett volna kirendelni számára, de ez nem történt meg. Röviden, amikor meghalt, Valentinért senki sem volt felelős.
‘Végül senki sem állhatott ki a bíróság előtt az érdekében, kivéve minket (azaz a CRJ-t). De a román bíróságok körülbelül nyolc évig megtagadták ezt a jogot’ – teszi hozzá Georgiana.
Romániát elítélte az EJEB
2013. szeptember 4-én az EJEB Nagykamarája tárgyalta a CRJ által Valentin Câmpeanu nevében Románia ellen indított eljárást. Ez volt az első alkalom, hogy az EJEB elfogadott egy olyan ügyet, amelyben egy civil szervezet megtámadta egy állami gondozásban lévő fogyatékkal élő fiatalember halálát.
2014 júliusában, tíz évvel Valentin halála után, az EJEB elítélte Romániát a védelmében alkalmazott embertelen bánásmód miatt. A Bíróság megállapította, hogy Valentin Câmpeanu olyan egészségügyi intézményekben helyezték el, amelyek nem voltak felkészülve az állapotának megfelelő ellátására, hogy megfelelő diagnózis nélkül helyezték át egyik egységből a másikba, és hogy a hatóságok nem biztosították számára a megfelelő kezelést, beleértve az antiretrovirális gyógyszereket.
A halálát megelőző évben további 100 személy halt meg a Poiana Mare Pszichiátriai Kórházban. Az orvosi feljegyzések elemzése arra engedett következtetni, hogy e betegek közül sokan kihűlés vagy éhezés miatt haltak meg. A legtöbb halotti bizonyítványban (2003, 2004) a halál okai között a ‘kachexia’, az alultápláltság egy előrehaladottabb formája szerepelt. A betegek nem kaptak húst, gyümölcsöt vagy zöldséget; az étkezési időn kívül nem kaptak folyadékot, és nem kaptak megfelelő kezelést a fizikai betegségeikre, mezítláb járkáltak, mivel a többségnek sem cipője, sem zoknija nem volt – erre figyelmeztetett a CRJ jelentése.
A CRJ évek óta tartó megfigyelése azt mutatja, hogy évente több mint 1500 ember hal meg az állami mentálhigiénés és fogyatékosságvédelmi intézményekben. Ezzel szemben a börtönökben évente körülbelül száz haláleset történik.
Ezek ellenére egyetlen kormány sem helyezte előtérbe a mentálhigiénés szolgáltatások reformját és a pszichiátria intézménytelenítését – egy olyan jelenséget, amelyet Romániában öt évtizede halogatnak.
