A válogatós evők így születnek? Egy új tanulmány szerint a nyűgösség a génekkel is összefügg.

Három egyetem – a University College London, a King ‘s College London és a University of Leeds – tudósai által végzett tanulmány azt mutatja, hogy a gyermekek ételpreferenciáit nagymértékben befolyásolja a genetika.

A következtetéseket azután vonták le, hogy összehasonlították a 4804 brit ikerpártól gyűjtött adatokat, akiknek szülei kérdőíveket töltöttek ki gyermekeik étrendjéről, amikor azok 16 hónapos, 3, 5, 7 és 13 évesek voltak.A kutatók a nem egypetéjű ikrek (akik csak 50%-ban osztoznak génjeikben) és az egypetéjű ikrek (akik 100%-ban osztoznak génjeikben) közötti ételpreferenciák hasonlóságait vizsgálták.Érdekes módon a nem egypetéjű ikrek kevésbé hasonló étkezési viselkedést mutattak, mint az egypetéjű ikrek, ami erősebb genetikai kapcsolatra utal.A tanulmány arra is rámutatott, hogy a válogatós evés intenzitása és gyakorisága 16 hónap és 7 év között nő, majd a serdülőkorhoz közeledve csökken.

‘Reméljük, hogy ez enyhíti a sok szülő bűntudatát, és sokak számára megnyugtató lehet a tudat, hogy a genetika fontos szerepet játszik annak magyarázatában, hogy egyes gyerekek miért válogatósabbak, mint mások az ételek tekintetében, amelyeket hajlandóak megenni’ – mondta dr.Seynep Nas, a University College London kutatója és a tanulmány egyik vezető szerzője.

Bár a genetika bizonyítottan erős tényező, a tudósok szerint nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a környezetet sem, amelyben a gyermek evési készségei fejlődnek gyermekkorában; ez magában foglalja mind az étkezési környezetet, mind az otthoni környezetet.

A válogatós evés alakítható

A legtöbb esetben a gyermek etetése a nap legnagyobb kihívást jelentő pillanata.A válogatóssága és az étkezés megtagadása, valamint a szülő frusztrációja, hogy esetleg valamilyen hibát követ el, mindkét fél ideges lesz, bár különböző okokból.Az idézett tanulmány bizonyítja, hogy a gyermek étkezési preferenciáinak genetikai összetevője van.Ez azonban nem szabad, hogy elriassza a szülőket, akik talán beletörődnek abba a hitbe, hogy semmit sem tehetnek gyermekük étkezési szokásainak megváltoztatása érdekében.Éppen ellenkezőleg, még fontosabbá válik a beavatkozás, de azt helyesen kell tenni.

A kezdet döntő fontosságú, utalva itt a diverzifikáció vagy a baba által vezetett elválasztás kezdetére.Ebben a szakaszban nem szabad úgy érezni, hogy győzködni kell – nemhogy erőltetni! – a gyermeket, hogy többet egyen, mint amennyit szeretne.Ne legyenek játékok vagy ‘műsorok’, amelyek elterelik a figyelmét az éhségéről, vagy arról, hogy mikor akarja abbahagyni az evést.Ne ragaszkodjon ahhoz, hogy szilárd ételt egyen, amikor inkább a tejet választja.A szilárd ételek inkább kiegészítik az étkezést, mint megnyitják azt.A változatosság célja nem az, hogy a gyermek táplálkozási szükségleteit azonnal kielégítsük, hanem hogy segítsük őket a különböző ízek és textúrák felfedezésében, miközben az emésztőrendszerük fokozatosan alkalmazkodik a szilárd ételekhez.

Még egy fontos pont: a gyermeknek változatos ételekre van szüksége, de nem mindet egy étkezésen! A szabályt akkor tartjuk be, ha a hét folyamán változatos választékot tapasztalnak.

A leggyakoribb hibák a válogatós evő táplálásakor

Nem sok szülőnek van olyan szerencséje, hogy olyan gyermeke van, aki nem válogatós az ételek terén.Olyan gyerekek, akik nem mutatnak nyűgösséget az asztalnál, és akik szinte mindent megesznek, ami a tányérjukra kerül.Nincs szükség mesékre, ígéretekre, fenyegetésekre vagy hazugságokra, hogy meggyőzzük őket, hogy legalább néhány falatot egyenek.

Vannak azonban olyan hibák, amelyeket sok szülő elkövet a válogatós evőkkel való küzdelem során, olyan hibák, amelyek ahhoz vezethetnek, hogy a gyerekek idővel egészségtelen étkezési szokásokat alakítanak ki.A kényszerítés (ha nem eszel meg mindent a tányérodon, nem nézhetsz rajzfilmet!) és a megvesztegetés (ha mindent megeszel, kapsz desszertet) vitathatatlanul a legveszélyesebb hibák közé tartozik.Íme további gyakori buktatók, amelyekbe sokan könnyen beleesnek:

Csak olyan ételeket kínálsz, amelyekről tudod, hogy szeretik.

Természetesen ez a legegyszerűbb út: a gyerek eszik, a szülő pedig elégedett.De ez nem helyes és nem is egészséges.Tegyük fel, hogy a gyerek csak a sült krumplit, a szeletet és a vajas-lekváros kenyeret szereti.Csak ezeket az ételeket adnád neki?! Ne hagyja magát, és továbbra is kínáljon új ételeket, de anélkül, hogy nagy ügyet csinálna belőle.Lehet, hogy első alkalommal nem akarják megkóstolni őket.Sem másodszor, sem harmadszor.Ez rendben van; nem szabad szemrehányásokhoz vagy ragaszkodáshoz vezetnie.Végül, egy nap, nyomás nélkül, a gyermek elég kíváncsi lesz ahhoz, hogy megkóstolja őket.

Nem hagyjuk, hogy ők válasszák meg, mit vagy mennyit esznek, és nem gyakorolunk nyomást.

Ahogy nőnek, úgy nő a gyermek autonómiaigénye is.Adjuk meg nekik a lehetőséget, hogy kiválaszthassák, mit és mennyit esznek a tányérjukról.Ők tudják a legjobban, hogy mennyire éhesek és mennyire érzik jóllakottnak magukat.Ráadásul a szülők hajlamosak túlterhelni a gyermek tányérját.Ha nem tudnak mindent megenni, az nem azt jelenti, hogy válogatósak; egyszerűen csak azt jelenti, hogy eleget ettek abból, amit ettek, és nem szabad arra kényszeríteni őket, hogy mindent megigyanak a tányérjukon.

Túl sok nassolnivalót engedélyeztél az étkezések között.

Még a kis, egészséges nassolnivalók is, ha túl gyakoriak, szabotálhatják a főétkezést.Egy éhes gyermek nagyobb valószínűséggel eszi meg az adagját az étkezéskor, mint az, aki folyamatosan nassol.

Csak nekik készített ételeket szolgálsz fel.

Az idő és az energia gyakran kárba vész. Tálald fel a gyereknek azt, amit te magad is megeszel.Ez a példa ereje.Természetesen egy gyermek ízlelőbimbói egészen mások, mint a felnőtteké, és nem várhatod el tőlük, hogy szeressék a fűszeres vagy fűszeres ételeket.Ahelyett, hogy külön ételeket készítenél nekik, kínálj nekik egy enyhébb változatot, kerülve például a fűszereket.

Nem hagyod, hogy részt vegyenek az ételkészítésben.

A gyerekek szívesen csinálnak olyan dolgokat, amiket a felnőttek.Ha a gyermeket bevonjuk az ételkészítésbe, nagyobb az esélye annak, hogy enni fog, és jobban kötődik az ételhez.

Tippek a válogatós evő gyermek étkezésre való ösztönzésére.

A szülők jó példaképek a gyermek számára, de nem az egyetlenek.A szülőknél is meggyőzőbb lehet egy testvér vagy barát, aki velük együtt eszik az asztalnál, és mutatja, hogy élvezi, amit eszik.

Hatékony módszer arra, hogy a gyermeket olyan ételek fogyasztására ösztönözzük, amelyeket makacsul elutasít, ha kombináljuk őket azokkal, amelyeket már szeretnek.

Használjunk olyan főzési módszereket, amelyek kielégítik az ízlésüket.Lehet, hogy a párolt brokkolira felhúzzák az orrukat, de vajban megpárolva talán ízleni fog nekik.A párolás, sütés, főzés vagy grillezés különböző módszerek, amelyek különböző ízeket kínálnak.A fűszernövények vagy a házi szószok gyökeresen megváltoztathatják az ételek fogadtatását és megbecsülését.