A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék – Jogegységi Kollégium várhatóan kihirdetendő, a járművezetők biológiai mintáiban jelen lévő pszichoaktív anyagok koncentrációjával kapcsolatos döntése előtt javasoljuk az e tárgyban született jogszabályi és jogtudományi mérföldkövek rövid áttekintését, amelyeket a legfelsőbb bíróságnak legalábbis hallgatólagosan figyelembe kell vennie.
Meg kell jegyezni, hogy a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék – Jogviták rendezésére hivatott testületet 2024. március 15-én a brassói fellebbviteli bíróság a következő jogi kérdésre vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel kereste meg: A Büntetőtörvénykönyv 336. cikkének (2) bekezdése szerinti, pszichoaktív anyagok hatása alatt történő járművezetés bűncselekménye esetében elegendő-e a pszichoaktív anyagok jelenlétének megállapítása a biológiai mintákban, függetlenül azok koncentrációjától, ahhoz a lényeges előfeltételhez, hogy a vádlott pszichoaktív anyagok hatása alatt állt, a vélelem abszolút, vagy ez a vélelem megkérdőjelezhető olyan tudományos bizonyítékokkal, amelyek bizonyítják, hogy a pszichoaktív anyagok jelenléte ellenére a minimális koncentrációk esetén az egyén nem áll a közúton való vezetési képességét befolyásoló befolyásoltság alatt?
A legfelsőbb bíróság beavatkozása valóban sürgőssé vált, tekintettel az elmúlt év jogszabályi változásaira, valamint a kábítószer- és a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikák nyilvánvaló hiányosságaira.
Ezen túlmenően a közszférában felerősödtek a témával kapcsolatos viták, egyrészt azért, mert a közlekedésrendészet által használt kábítószer-tesztelő készülékek nem kalibráltak, ami számos téves pozitív eredményhez vezetett, ami büntetőügyek önkényes megindítását eredményezte, másrészt pedig azért, mert a jogszabályok nem eléggé egyértelműek az olyan helyzetek tekintetében, amikor a biológiai mintákban talált pszichoaktív anyagok mennyisége minimális, és nem valószínű, hogy jelentősen befolyásolná egy személy vezetési képességét, különösen nem véve figyelembe olyan biokémiai tényezőket, mint a pszichoaktív anyagok anyagcseréjének időtartama.
Jelenleg az ilyen mulasztások számos eltéréshez vezettek, amelyek a büntető törvénykönyv 336. cikkének (2) bekezdésében részletezett bűncselekmény miatt büntetőeljárások megindításához vezettek, annak ellenére, hogy a toxikológiai jelentések és az igazságügyi vizsgálatok később kimutatták, hogy a vizsgált személyek olyan közönséges gyógyszereket használtak, mint a gyulladáscsökkentők vagy lázcsillapítók, anélkül, hogy a közúton való vezetési képességükben károsodtak volna.
Bár nem tudjuk megjósolni, hogy a legfelsőbb bíróság milyen megoldást fog hozni a fent említett előterjesztéssel kapcsolatban, ebben a pillanatban azonosítani tudunk néhány olyan mérföldkövet, amelyet a legfelsőbb bíróságnak implicit vagy explicit módon figyelembe kell vennie az előzetes döntéshozatal során, és amelyek közül a legjelentősebbek az Alkotmánybíróság joggyakorlatában meghatározottak.
Előzetesen megismételjük, hogy a jogalkotás szintjén, a törvény által a No. 213/2023. sz. törvény (az ‘Anasztázia-törvény’) a Büntető Törvénykönyv 91. cikkét módosította a (31) bekezdés bevezetésével, amely szerint ‘A 192. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott bűncselekmények esetében a felügyelet mellett kiszabott büntetés végrehajtása nem függeszthető fel, ha azokat a 335. vagy 336. cikk szerinti körülmények között követték el’. Lényegében a gondatlanságból elkövetett emberölés súlyosbított formája esetén, amelyet olyan személy követett el, aki nem rendelkezik vezetői engedéllyel, vagy olyan járművezető, akinek véralkoholszintje meghaladja a 0,80 g/l-t, vagy pszichoaktív anyagok hatása alatt áll, a büntetés végrehajtása már nem függeszthető fel, a Büntető Törvénykönyv 336. cikkében részletezett bűncselekmény nagy súlyú.
Az Alkotmánybíróság legutóbb a pszichoaktív szereknek a járművezetők vezetési képességére gyakorolt hatásának kérdésével foglalkozott, legutóbb a No. 452. számú, 2021. június 29-i határozatában.A felvetett alkotmányossági kifogás a Büntető Törvénykönyv 336. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseire vonatkozott, a ‘befolyásoltság alatt’ és a ‘pszichoaktív anyagok’ kifejezésekre utalva.
Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott (hasonló beadványokkal kapcsolatos korábbi határozatokra is hivatkozva), hogy tekintettel a pszichoaktív hatásra alkalmas termékek széles körére, amelyet a külön jogszabályokban körvonalaznak, a jogalkotó objektív módon nem állapíthat meg a pszichoaktív anyagok minimális koncentrációszintjét mint alapvető követelményt a Büntető Törvénykönyv 336. cikkének (2) bekezdésében szabályozott, pszichoaktív anyagok hatása alatt történő járművezetés bűncselekményének tárgyi eleme tekintetében. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogalkotó a pszichoaktív anyagok fogyasztását követően bármilyen helyzetben történő járművezetés cselekményét kívánta büntetni.
Az Alkotmánybíróság továbbá megjegyezte, hogy ‘nincs jelentősége annak, hogy a pszichoaktív anyagok hatása alatt álló járművezető állapota a visszaélés eredménye – ami a pszichoaktív anyagokat tartalmazó növények, anyagok és készítmények orvosi rendelvényen kívüli fogyasztását jelenti – vagy az orvosi használat eredménye, ami az ellenőrzött gyógyszerek orvosi rendelvényen alapuló jogszerű használatát jelenti, mivel a kifogásolt jogi szöveg alanyai olyan tevékenységet folytatnak, amely megengedett kockázatokkal jár, és amelyre vonatkozóan olyan képzési formák vonatkoznak, amelyek révén tájékozott és gondos személyek, akik a vezetői engedély birtoklásának időtartama alatt kötelesek tisztában maradni az ezzel kapcsolatos jogi normákkal. ‘.
Ezért az Alkotmánybíróság azt állítja, hogy a járművezetőkre vonatkozó gondossági követelménynek magasnak kell lennie , mivel megengedett kockázatú tevékenységet végeznek, és képzésnek vannak kitéve, ezért a fogyasztás módja, a bevitt mennyiség vagy a pszichoaktív anyagok hatása nem releváns.
A valóságban a helyzet sokkal árnyaltabb, és a generált esetek ezt igazolják, abban az értelemben, hogy legalábbis jogi szempontból a közös gyógyszereket használó személy általi járművezetés és a kábítószer hatása alatt álló személy általi járművezetés között egyenlő előjelű a törvényben meghatározottak szerint. 143/2000. számú, a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás megelőzéséről és leküzdéséről szóló törvényben és a kábítószer-használat megelőzéséről és leküzdéséről szóló 143/2000. 142/2018. számú, a kábítószer-prekurzorokról szóló törvényben előírtak szerint.
Továbbá, bár egyetértünk az Alkotmánybíróság véleményével, miszerint a pszichoaktív hatású anyagok sokasága miatt a jogalkotó nem állapíthat meg minimális küszöbértéket az ilyen anyagok koncentrációjára vonatkozóan, mint az alkohol esetében, mégis különbséget kell tenni, konkrétan differenciált szankcionáló kezelést. Konkrétan úgy gondoljuk, hogy teljesen más a helyzet azokkal a járművezetőkkel szemben, akik a vizsgálat idején még ilyen anyagok hatása alatt állnak, mint azokkal szemben, akiknél már nem jelentkeznek olyan hatások, amelyek befolyásolhatják a vezetési képességüket, különösen, ha a fogyasztás már régebben történt.
Elképzelhetünk például egy olyan helyzetet, amikor egy személy Románián kívül, engedélyezett környezetben fogyaszt pszichoaktív anyagokat, és valamikor hazatérése után járművet vezet, a tesztje pozitív, és a szervezetében kis koncentrációjú anyagot találnak.Egy ilyen forgatókönyv esetében úgy véljük, hogy legalábbis nem lenne méltányos, ha teljesen különböző hipotézisek esetén ugyanazt a szankcionálást alkalmaznánk.
Ezért véleményünk szerint a legfelsőbb bíróság által nyújtandó pontosításon túlmenően szükség van a jogalkotó beavatkozására is, hogy a jelenlegi tesztelési rendszert az ellenőrzéskor elvégzett orvosi vizsgálattal bővítsék, amelyet a teszt eredményével kell korrelálni.
Ebből arra következtetünk, hogy a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék beavatkozására szükség van, amely az első lépés az átfogó szabályozás felé, és reméljük, hogy kiegyensúlyozott lépés, mivel valóban számos eltérés van mind jogalkotói, mind gyakorlati szempontból, és végül megfigyeljük, hogy a legfelsőbb bíróság milyen mértékben fogadja el az Alkotmánybíróság érvelését.
Mihai Trandafir – ügyvezető ügyvéd és Paula Maftei – ügyvédjelölt, STOICA & ASOCIATII cikke.
